Hármas ünnep Szárazberken

Hármas ünnepi eseményre került sor Szárazberken július hónap derekán. A vasárnapi iskolások tanévzárója mellett az egyben már hagyománnyá váló apák napját harmadjára ünnepelhették mindazok, akik elmentek a vasárnapi istentiszteletre, valamint a gyülekezet gondnokát, Csűri Sándort is köszöntötték.

Az igehirdetés a Máté evangéliuma 5. részének 13-16 versei alapján szólt a gyülekezet apraja-nagyjához: „Ti vagytok a föld sója; ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és világítson mindenkinek a házban. Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Jézus Krisztus a hegyi beszédben elmondott metaforákkal tűzdelt versei biztatásként szóltak a mai édesapákhoz, nagyapákhoz és dédnagyapákhoz. A sónak nagy a feladata, ott van minden háztartásban. Sok mindent nélkülözhet az ember, de a sót nem. A só behatol az ételbe, és ott feloldódik, felemészti magát, hogy mások élvezzék. Az édesapák ilyenek,  csak akkor lesznek, ha Jézust magukba szívják, és mint családfők mindenkor gondoskodnak szeretteik védelméről, a család nyugalmáról és az Isten útján való járásról. Az Ige folytatásában Jézus az övéit a „világ világosságának" nevezi. Mielőtt azonban az édesapák világítanának, csendes, szent életükkel és példaadásukkal kell, hogy dicsőítsék Istent. Minden szavuk, tettük és munkájuk égi fűszer kell legyen. A szülő elsősorban nem a beszédével, hanem jellemével van befolyással a gyermekre. Másokat gazdagítani csak úgy tudunk, ha mi is gazdagok vagyunk. Az igehirdetést követően a vallásórások bizonyságtétele következett, akik énekes-verses összeállítással dicsőítették a mennyei Atyát és köszöntötték a meghatódott édesapákat, akik ajándékként az esemény után bibliajelzőt kaptak.

Az ünnepi esemény harmadik részében a gyülekezet a presbitérium kezdeményezésére id. Csűri Sándor gondnokot köszöntötte, aki néhány nappal korábban a 70. születésnapját ünnepelte, akinek életét és több évtizedes presbiteri szolgálatát mindig a krisztusi hűség és példaadás jellemezte. „Köszönjük, hogy adta őt Isten nekünk, maradjon továbbra is velünk, munkájával támogassa a presbitériumot." - emelte ki köszöntőjében Bűcs Attila, a gondnoktárs. id. Csűri Sándor könnyeivel küszködve köszönte meg a „meglepetést," láthatóan nagyon jól esett neki, hogy a presbitérium és a gyülekezet hálás azért, mert egy szolga köztük lehet, figyelemmel követve életét, amit Krisztus dicsőségére, az anyaszentegyház javára végez. Mi hogyan reagálhatunk minderre? Természetesen hálát adva, hogy Isten küld ma is önzetlen szolgálattevőket az ő egyházába, akik fáradtságot, időt, anyagiakat nem kímélve mindig ott vannak legelöl mindenben. Kívánjuk, hogy minden egyházi elöljáró hasonlókat érezzen, amikor a gyülekezet tagjai megköszönik a bizalmat, a munkát. Soli Deo Gloria! Isten éltesse Sándor bácsi!